A török hódoltság előtt Nagyatád és Berzence közötti területen volt az ősi templom, melyben Jézus keresztjének
egy darabját őrizték, ezért ez a hely búcsújáró templom volt. A templom helye törmelékek formájában ma is látható. Ezért a templomot a Szent Kereszt tiszteletére szentelték fel, melyen azt az eseményt ünnepeljük, amikor Szent Ilona, Nagy Konstantin császár édesanyja a Szentföldön megtalálta Jézus keresztjét. Az ünnep napja szeptember 14.
A török hódoltság után valószínűleg a jelenlegi templom helyén, ugyancsak a szent kereszt tiszteletére épült egy templom, nagyon szegényes felszereltséggel, melyben a lelkipásztori teendőket a Zágrábi egyházmegye papsága látta el 1777-ig. Attól kezdve a Veszprémi egyházmegyéhez tartozott.
Czindery Ferenc 1731-ben telepítette ide a ferenceseket, akik kezdetben a fatemplomot használták. 1751-ben tették le az új rendház alapkövét, ez időben épült a keleti szárny. 1759-ben a déli szárny emelésével folytatódott a munka és a szentély építésével megkezdődött az új templom falainak felhúzása is. A templom építése a hetvenes évek végére fejeződött be. A ferences előírásoknak megfelelően akkor – igaz csak fából – apró torony állt a szentély északi oldalán. A mai – klasszicista – torony 1844-re készült el.
A szerzeteseknek 1950-ben történt elhurcolása után a lelkipásztori teendőket a Veszprémi egyházmegye papsága látta el. 1993-ban megalapított Kaposvári egyházmegye létrejöttével a Kaposvári egyházmegye teszi ugyanezt.
A templom a II. Világháború romjaiból történt felépítése után 1990-ig alig kapott felújítást. Bensőleg új padokat, fűtést és az új, liturgikus tér kialakítását. Ez azzal járt, hogy a főoltárt kitették és csak a liturgikus tér maradt meg.
1990-91-ben Závory Zoltán szilsárkányi festőművész képeivel jött létre a jelenlegi állapot. Az összes kép nem restaurálás eredmény, hanem új alkotás. 1993-ban Ruff Ilona művész keze nyomán újultak meg jelenlegi formájukra a mellékoltárok.
A püspöki látogatásokról készült jegyzőkönyvekből tudjuk, hogy a rendházban élt fráter Petrus Móricz szobrász, laikus testvér és fráter Polczleiner Salamon asztalos, aki szintén laikus testvér volt. Nevük megemlítése azt sugallja, hogy ők a berendezés (oltárok, bútorok, falburkolatok, ajtók stb.) készítésén szorgoskodtak.
A homlokzati tornyos, barokk stílusú templom belseje kórusból, három boltszakaszos hajóból és szentélyből áll. A templomhoz dél felől csatlakozó, emeletes, L alakú kolostor számos helyisége boltozatos. Kiemelten szép az egykori ebédlő és hasonló művességről tanúskodnak az ajtók. A kolostorban – 1802-es híradás szerint – ispotály volt, bár orvos nem volt, a betegeket élelemmel és lelkiismeretes gondozással látták el.
A barokk oltárokból megmaradtak a jó két méter magas szobrok, melyek Szent Lászlót, Szent Sebestyént, Szent Rókust és Szent Istvánt ábrázolják. A főoltárkép 1871-ben készült, Somssich József alkotása, említésre méltó sekrestye 1773-ban készült öltöztetőszekrénye.
A kolostoregyüttest a második világháborúban bombatalálatok érték. A szerzetesek a lakosság önfeláldozó segítségével azonban hamar helyreállították a károkat.
Olvass bele!